gondolatok

Tudom, régóta nem jelentkeztem, de valahogy nem volt kedvem hozzá. Vagy nem is tudom. Pedig történtek velem dolgok. Pl. megismertem valakit, akivel többet terveztem kezdetben, ami lett, de a korábbi önmagamhoz képest több is, amit annó szerettem volna. Na ez bonyolult lett. Szóval régen egyből eldönttem a lehetséges párjelöltek közül, hogy lehet e valami, vagy sem. Ennél a srácnál adtam esélyt magunknak, de valahogy nem jött a szikra. Csak báttyként, vagy barátként tudok rá tekinteni, amit tud is, mégis itt van a közelemben. Mintha semmi sem történt volna. Néha azt hiszem neki is kell valaki, akivel beszélhet, akivel ellehet, hogy ne legyen egyedül, amit megértek, csak azt nem tudom, ha jön valaki aki megérinti a szívem, hogy fogom ezt neki elmagyarázni? Persze vannak bennem olyan gondolatok, hogy talán már nem is tudok érezni, de ez ugye nem lehetséges? Csak arról lehet szó, hogy iszonyat vastag falat építettem magam köré, amit nehéz lebontani, de már vékonyabb, mint volt. Ennél a srácnál nem gyártottam ellenérveket, kifogásokat, sodródtam az árral mégsem mentünk semmire egymással. Neki is vannak múltbéli dolgai, ami miatt kevesebbnek gondolja magát annál ami, és szerinte ezért nem olyan amilyen lenni szokott. A lényeg, hogy kb. két havi személyes találkozás és plusz egy hónap éterben való ismerkedés után sem lobbant fel a szikra, és már nem is fog szerintem.

 

Anya elővezette nagyszüleimnek a válás gondolatát. Apám az alkohollal vigasztalódi, ahelyett, hogy beszélgetnének és megpróbálnák megoldani a dolgokat. Bár eddig sem tették, miért pont most tennék. Apám megérdemli ami vár rá, de hogy adjak neki egy esélyt, meghiteleztem neki anya karácsonyi ajándékát (sosem szokott neki venni semmit), bár tudom a pénzt sosem kapom vissza. Nem tudom mit gondol, ez mit old meg, de nem álltam az útjába. Egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom, de még lehet ugye?

 

Odabent fejetlenség, szervezetlenség, leéípések, félbenhagyott dolgok. Egyeseknek így jó, nekem nem, de nem hagyták befejezni a dolgomat, mondván majd januárban, pedig én utálok kapkodni… pedig pesztonkálni sem kellett volna…

 

Eltelik egy újabb év és szinte semmi változás. Nem baj, jövőre csak jobb lehet.

 

Ha addig nem jönnék: KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNOK NEKTEK!