…

Tudom, hogy kezd unalmas lenni, hogy még mindig itt tartok, de
valamiért nem tudok tovább lépni. Ma már legalább beszéltünk, de
okosabb nem lettem. Vagyis igen, ő mondta el azt, amit én is tudtam.
Vagyis, hogy azért sikerült a lelkébe gyalogolnom, mert több voltam
neki, mint egy beosztott. Meghallgattam a szög és a hegek történetét
is, de igazából sehová sem jutottunk. Annak azért örülök, hogy
kimondta, amit érez…. nem tudom mire jó ez, de valamire biztos…ugye?

Köszönöm szépen a biztatást lányok, de az a helyzet, hogy őt is meg tudom érteni. Mivel ismerem, tudom, hogy  ha neki sem és nekem sem jó ez az állapot, akkor is elég büszke és fafejű ahhoz, hogy megmásítsa a véleményét, de azért nem adom fel, bár lehet kéne….