Beszélgettem egy kolléganőmmel a barátnőmről. Sok olyan dolgot hallottam, amit magamtól is tudtam, magamtól is éreztem, és amit próbáltam is volna elmondani neki, de vagy nem értette meg, vagy nem akarta megérteni, minden esetre kicsit megsértődött. Miután elment, “veszekedés” volt a kommunikációnk, természetesen írásban. Aztán beszéltünk is, de úgy tettünk, mitha semmi sem történt volna. Vagyis ő, én meg hagytam. Mostanában nem keresem. Sosincs rám ideje, én meg már nem küzdök. Hiszem, hogy mindenkinek arra van ideje, ami fontos neki… persze néha eszébe jutok és üzen, olyan dolgokat, amik könnyeket csalnak a szemembe, de…. talán túl nagy az elvárásom. Három dolgot kértem tőle, egyik sem teljesült. De ha én nem jelentkeztem, mert rossz napjaim voltak, lebaszást kaptam… sosem egy kérdést, hogy baj van? Biztos én működöm rosszul, de aki fontos nekem arról szeretném tudni mi történt vele, hogy van… rólam senki… biztos ezt érdemlem…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: