Nem vagyok jól, de nem tudom miért. Kaptam egy lehetőséget, egy múltbéli srác személyében, aki tizen sok évvel ezelőtt ismert, és aki tetszett nekem akkor, csak akkor a haverja barátnője voltam. Emlékezett rám, ami meglepett és jól esett, hogy megmaradtam valakinek az emlékezetében. Telefonszámot cseréltünk, aztán oktatásra küldtek, ahol sűrű volt a program…majd “újra kellett rakni” a telefonját a számom eltűnt (ühm…). Végül összejött a beszélgetés, és abban maradtunk másnap összefutunk, na, azóta is… eltűnt. Minden úgy van jól, ahogy van, csak reméltem, hogy végre találkozhatok valakivel, aki régen megmozgatott bennem valamit. A hangja mély és…. ugyanakkor unott is volt és emlékeztett valakire… Ezzel az egésszel kapcsolatban van egy gondolatom, de az nem lehet….nem lehet, hogy az exemmel beszéltem….
A barátnőm nagyon hiányzik, még mindig, de hiszem, hogy hazajön. Egyetlen szót szeretnék hallani tőle. “Hazaköltözöm”. Ha nem változik valami körülötte kikészül. Látom, de nem mondhatom senkinek, mert nem tudhatja más… majd alakul…
Most megint eltűnök pár napra. Takarítani…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: