Két év után sikerült belépnem a régi blogomba. 🙂 Mivel korábban már próbálkoztam, de nem jött össze, ezért indult egy másik is hasonló címmel, ahol szintén panaszkodásba kezdtem. Ott sem jártam már régóta, azonban most megint itt vagyok. Igazából ha jobban belegondolok, nem is lenne miért siránkoznom, hiszen még mindig van munkám, (még mindig ugyanott és a helyzet csak romlott…), egészséges vagyok, (egy megfázás után…), van egy saját lakásom, ahol egyedül lehetek, azonban valami mégis csak hiányzik. Megint valami üresség költözött a lelkembe. Megint azon pörgök, hogy milyen egyedül vagyok, és olyan, mintha megrekedt volna az életem. Mintha csak túlélni szeretném az életet, és nincs bennem semmi várakozás, semmi öröm érzet. Bár ez annyira még sem igaz, mert vannak körülöttem jó emberek, akik megjelennek, ha szükség van rájuk, és akiknek hálával tartozom, mégis üresnek érzem magam. Biztosan ez a ramaty idő is közrejátszik a dologban, meg az is, hogy az elmúlt héten nem jártam emberek között, mert a betegséget igyekeztem kifeküdni több-kevesebb sikerrel. Talán a jövő hetem már jobb lesz, hisz jön a tavasz vagy mi fene. Kezdenek csivitelni a madarak, éled a természet, és hátha végre szerelmes is tudok majd lenni valakibe….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: