A hetem nem kezdődött valami fényesen. Múlt héten ugye távol voltam a cégtől, kivéve egy napot, mikor is robbant a bomba. A következményei akkor még annyira nem érződtek, de másnap igen. Nem tapasztaltam, csak hallottam róla. Hét elején úgy tűnt mindennek vége, távozik az, aki nélkül nem tudnék tovább a munkahelyemen maradni, mert ő színesíti meg a napjaimat és miatta járunk többen is (ketten biztos) dolgozni. (Nem pasiról van szó). Hétfőn így kripta hangulat uralkodott, többször volt, hogy vissza kellett nyelnem könnyeimet, ami este aztán szépen felszínre tört és sírva aludtam el. Másnapra némiképpen javult a helyzet és azt hiszem az illető is meggondolta magát és nem foglalkozik a távozásnak még csak a gondolatával sem. Legalább is remélem. A hangulat is javult, majdnem olyan volt mint rég. Persze Demoklész kardja a fejünk fölött lebeg más okból kifolyólag is, de még hiszünk a csodákban, mert nem egy csoda megtörtént már velünk….
Volt egy “randim” is tegnap. Egy kocsiban ültünk egy órát és beszélgettünk ….. már amikor nem volt kínos csend. Hát felejtős volt. Hol van már a kis ő-m, akiből akár nagy is lehet? Biztos bennem van a hiba…. de nem baj, Istenke majd megsegít, minden téren….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: