Iszonyatosan gyorsan telnek a napok, a hetek, a hónapok. Mindjárt vége a júniusnak, és még nyár sem volt. Nem mintha bárhová is készülnék, de azért nem bánnám, ha nem minden másnap másképp kellene öltözködni. Egyszer túl, máskor meg alul.
Szóval nem hiszem, hogy bármiféle nyaralás is összejönne idén. Máskor sem, miért pont most tenné. Pedig nem lenne rossz egy kis pihenés, kikapcsolódás valakivel, aki feltölt és kikapcsol egyszerre.
Ma megkérdezték tőlem, hogy mit csinálok hétvégén. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy túlélem. A hétvégék is nagyon nehezek, mi lesz akkor mikor egy hetet leszek itthon, ráadásul szerintem akkor mindenki más is. Nem akarom ezt érezni, de nem érzem jól itthon magam. Bárcsak eljönne már az az idő, mikor van egy saját lakásom, egy saját kis zugom, ahol azt tehetek amit szeretnék, akkor és ahogy szeretném. Amit csinosíthatok, berendezhetek, bárkit meghívhatok és ahová elvonulhatok. Tervek már vannak rá, a pénz is gyűlik, de önerőből nem megy, hitelt meg nem merek felvenni, mert a munkahelyem sem biztos. Eddig sem volt az, de most különösen nehéz helyzetben vagyunk, és egyre kilátástalanabb a dolog. Pedig nem szeretném elveszíteni ezt a jó kis csapatot. Szeretem őket, és hiányoznának. Nagyon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: