Jó sok idő telt el, mióta erre jártam. Tudtam volna írni, de valahogy mindig elmaradt. Írhattam volna a vízről, ami hömpölygött nálunk is. Egy patak volt a bűnös, ami miatt úszott a város. Meg egy csónakázó tó…. Azonban koránt sem volt akkora kár erre felé, mint kicsivel arrébb. Viszont mindenhonnan ez folyík, így kihagynám.
Írhattam volna arról, hogy jó volt a közérzetem, kiegyensúlyozott voltam, munkahelyen töltekeztem, ma meg pattanásig feszültek az idegeim a főnökasszony feszültsége miatt. Ragadós…..
Vagy arról is írhattam volna, hogy még mindig megérzem az exem életében mikor következik be változás. Nem tudom hogyan, de érzem. Aztán persze a kémportálon le is ellenőrzöm mikor lehetőségem adódik és mindig bejön. Hogy miért, nem tudom. Csak szóba kerül, mesélek róla, talán el is árulom, és megérzem a változást. Furcsa ez az egész dolog.
Mesélhettem volna a bulis estémről, ami nagyon tetszett, annak ellenére, hogy hirtelen jött, igazi buli sem volt, lévén, hogy nem vagyok egy bulihuligán, mégis jó volt. Persze nem tomboltam úgy, ahogy egyesek szerették volna és ösztönöztek volna, de másnapra a hangom kicsit rekedtessé vált. Hát igen, nem véletlenül. 🙂
Nagyim 90 éves tesója megint nála volt, megint látta a szomorúságot a szememben. Ez két embernek megy….
Végzek egy online tanfolyamot is abban témakörben, amiben dolgozom, hátha megtudok némi plusz információt azon kívül amit a cégnél szívtam és szívok magamba. A nyelvvizsga projekt már nagyon rég óta áll. Beragadt. Egyszer abba is bele kellene megint kezdeni… csak ne lenne olyan nehéz.
A srácoktól még mindig tartok. Isteni kifogásokat tudok gyártani, miközben hiányzik a szerelem…. nem vagyok egyszerű eset….ezt tudjuk….
Még mindig itthon lakom…. remélem már nem sokáig….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: