Két napig likvidáltam magam a munkából. Ma tértem vissza, és hiányoztam. 🙂 Nagyon jó érzés ám. Itt a háttérben megint megy a veszekedés. Próbálom kizárni, de egyre nehezebb. A két napot nagyimnál töltöttem, ami jó is volt meg nem is. Beszélgettünk, tésztát gyártottunk, babot ültettünk, de nem tudtam teljesen kikapcsolni. Ráadásul olyan dolgokat is megtudtam, amit nem szerettem volna tudni, ha lett volna választásom. De mama nem hagyott, csak mesélt. Nem tudom rajtam kívül elmondta e valakinek, nem mertem megkérdezni. Mindenesetre megviselt a sok új információ. Este csak folyt a könny a szememből megállíthatatlanul. Kolléganőm szerint kipihent volt az arcom. Ehhez képest a szemem igencsak szúrt…. Szóval szörnyű volt szembesülni a ténnyel, hogy az én erős nagyim miken ment át nagyapám mellett. Tudtam, hogy papó sosem becsülte meg mamát, sosem segített neki, de hogy lett volna még két nagynénim, vagy nagybácsim, akiket nagyi nem mert bevállalni nagyapám miatt, vagy hogy annyira el volt keseredve, hogy eszébe jutott az öngyilkosság, és már a kötél is elő volt készítve, azt sosem gondoltam volna. Szerencsére eszébe jutottak a gyerekei, és hogy nem lenne senki, aki felnevelné őket, ha elkövetné mindazt, amire készül és nem csinált hülyeséget. Így megismerhettem őt, és lehetett egy szeretni való nagyim, akit sokszor nem úgy szeretek, ahogy kéne. Szóval ezeket a dolgokat tudtam meg, és ezeket kell magamban őriznem egy másik komoly titokkal egyetemben. Na jó, ez így már nem titok, de valakinek el kellett mondanom…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: