Végre itt a tavasz. Bár ma kicsit szeles volt az idő, de le sem lehetne tagadni, hogy jön a “nyá”. Végre… Ezzel együtt frontok is jöttek mentek, amitől három napja majd szét megy a fejem és ismét bántottam, viszont engem is bántottak. Igen, már megint harcolunk egymással majdnem úgy, mint ősszel. Nem baj, megtanulom tartani a távolságot, és talán nem lesz baj. Hiába nem akarom bántani mindig sikerül ezt megtennem, az meg nem érdekes, hogy nekem is lehet rossz napom, én is lehetek sündisznó, és én is bántódhatok meg olyan dolgokon, amit máskor fel sem veszek….. A képzeteinek ad igazat, én meg nem akarok már magyarázkodni, meg aztán lehetőséget sem kapok. Így maradok távol, amennyire csak tudok.
Csak úgy, mint az extől. Furcsa dolog történt, de mikor felismertem, már tetszett a dolog. 🙂 Szóba került a hely, ahol régen az exék laktak, illetve mindkét hely, és akkor, abban a pillanatban fel sem fogtam, hogy nekem azokhoz emlékeim fűződnek. Csak másnap jött a felismerés, hogy már nem fáj. Nagyon nem fáj, és ez jó :-)))
Változnom, és változtatnom kell, és fogok is, bármennyire is egyszerűbb ugyanott maradni, ahol vagyok, és keseregni a sorsomon. Én irányítok! Vagy legalább is megpróbálom….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: