Van egy kis időm, így pötyögök. Tegnapelőtt randim volt. A srácra kb. egy órát vártam, de szerinte, ha találkozom vele, nem kell fáznom haza felé, mert haza hoz….Hidegek voltak akkoriban nagyon….. Majd mire odaért, ahová ígérte magát kiderült, hogy nem úgy van az….bezárta a kulcsot a kocsiba, így haza kell mennie, a pótért, majd vissza és ismét haza….mindezek előtt vacsiztunk egy étteremben, de nem igazán nyerte el tetszésemet a srác. Kezdem megint unni a randikat. Akiket találok cseppet sem férfiasak, vagy tutyimutyik. Én is ilyen vagyok, talán pont ezért vonzom ezeket a típusokat. Pedig nekem egy határozott valakire lenne szükségem. Egyszer….valamikor.
A családomat is egyre nehezebben viselem. Remélem záros határidőn belül el tudok költözni innen, mert itthon lakom, de senkihez sem szólhatok. Vagy meg sem kérdezik mi van velem, vagy megkérdezik, de akkor sem figyelnek. Aludni járok haza, hiszen semmibe sem vagyok beavatva soha. Bezzeg azt számon kérik rajtam, hol vagyok, miért jövök későn? Valahogy ez nem stimmel….szerintem.
Munkahelyen sok a meló. Az elején beparáztam, besokalltam, hibáztam. Fejmosást kaptam, bántó és kedves szavakat. Megint érzem, hogy kezdek lefelé menni a lejtőn, ahelyett, hogy emelkednék. Mikor fogok már szárnyalni? De jó lenne….
Süni vagyok megint, és bántok másokat. Megint elő jött a nekem sem tetsző hangsúlyom, és igyekszek ellene tenni, de sokszor nem megy.
Hull a hó. Nagyon hull. Eddig kb. 20 cm jött össze, és még mindig esik, és esik és esik. Szép. Bentről. Ha lapátolnom kellene már kevésbé élvezném a dolgot. Bárcsak lenne valaki, akivel kedvem lenne kidugni az orrom és hóepmbert építeni, játszani a fehér hóban, kicsit megint gyereknek lenni.
Maradok felnőtt és számolgatok kicsit, hogy jövő héten kevesebbet kellejen…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: