Egészen megolvadt a jég. Ma már az ebédje maradékát is felajánlotta, és
az nála nagy szó, mert szereti a hasát….. Persze semmit sem
beszéltünk meg, mert a félbehagyott beszélgetésünk nem folytatódott, de
valami azért hatott rá. Nem tudom mi, de talán nem is kell nekem
mindent tudni.
A nagy siránkozás közepette be sem számoltam arról, hogy apám
külföldiába ment dolgozni. Tervek szerint 6 hétre, gyakorlatilag pedig
3-ig sem volt. Szüretre hazarukkolt, bár lemaradt róla, mert olyan
ügyesek voltunk, hogy délelőtt már végeztünk is. Az csak “kicsit” volt
bosszantó, hogy reggel nyolckor még odafagyott a kezünk a tőkéhez, és
mire kisütött a nap és meleget is adott (ez még a mostani ítélet idő
előtt két héttel történt) addigra mi már be is fejeztük, és osonkodtunk
haza. Ott mindenki megtömte a hasát, és távozott. Na ennyit a
szüretről. Pedig sokkal jobb is lehetett volna, ha élvezik is amit
csinálnak, ha mindenki beszélget mindenkivel és nem veszekszik….de
sokat akarok ugye?
Az elmúlt hét is mozgalmas volt. A kollégáim leginkább a
mellékhelyiségbe szaladoztak, de ezt úgy kell érteni, hogy több, mint a
fél cég szenvedett a nyavalyától. Ki jobban, ki kevésbé. Még most sem
tökéletes, de alakul….. Minden. :-)))