…

 Igyekszem többé nem nyavalyogni. Egyébként sokat gondolkodtam, mikor éjszakánként nem ment az alvás, egész kis monológokat nyomtam le a fejemben, amit igyekszem majd szóban is továbbadni az illetékesnek. Persze nem lesz ugyanaz, ami bennem van, mert ugye kimondani azt nem lehet, de próbálkozom. Olvad a jég, de sajna sosem lesz már az igazi. Nekem meg fogalmam sincs hogyan is viselkedjem vele, ezért néha elég fura szituk kerekednek ki dolgokból.

Arra jöttem rá, hogy hiába mondtam el akinek csak gondoltam a történetet, és hiába mondta mindenki, hogy hogy viselkedhet így, hogy milyen ilyen meg olyan, nem tudtam egyet érteni velük, mert átéreztem mit érezhetett, még akkor is, hogy ha  csak egy másfél éves ismerettségről van szó. Mégis olyan volt talán, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Vagy legalább is én őt, mert ő nem ért engem sokszor, mert ugye nem vagyok egy egyszerű eset. Mégis valahogy egy hullámhosszon voltunk, vagy nem is tudom. Ami pedig a “legviccesebb”, hogy ami miatt megsértődött, szó nélkül megtenném ha kérné, mert nagyon sokat segített nekem….. na mindegy. Remélem még alakulunk, legalább egy kicsit….