még mindig nem értem

 Azt hittem az idősebbek felnőttebbek, de kezdem azt hinni, hogy én
vagyok koravén, vagy nem is tudom. Úgy gondoltam, hogy ha adódik egy
probléma, akkor meg kell beszélni. Még akkor is, ha sokáig nem
gyakoroltam ezt a nézetet. Mostanában erre törekszem, de nem tudom mit
tegyek, mikor csak ellenállásba ütközöm. Azt hiszem nem követtem el
olyan súlyos hibát, amit nem lehet megbocsátani, még akkor is, ha
fájdalmat okoztam egy viccnek szánt mondattal. Mindenki hibázik
Bocsánatot is kértem, nem tudom mit tehetnék még. Tehetetlen vagyok, és
fáj, hogy megváltozott a viszony kettőnk között. Megérteném, ha nem
munkatársak lennénk, de ezek szerint nem csak azok voltunk, hanem
mindketten éreztük, még ha nem is mondtuk ki, hogy amolyan “barátság”
volt ez? Azt hiszem csakis ezért tudtam ennyire megsérteni, de akkor
sem értem miért kell gyerekesen viselkednie, kerülnie, és minden
lehetőséget megragadnia, hogy ne kelljen hozzám szólnia. Együtt kell
dolgoznunk, de így nem megy.



Úgy tűnik, ha úgy érzem, hogy az életem egyensúlyban van, és jól érzem
magam a bőrömben, akkor jön valami, ami elrontja. Jelen esetben én
magam. Tudom, hogy én döntöm el, hogy milyen a lelki állapotom, hogy
milyen a közérzetem, de most nem vagyok képes legyőzni magamban a
fájdalmat, és az érzést, hogy hiányzik a “régi” kolléganő.