Óriási ez a nap. Kár volt felkelnem. Tegnap sikeresen vérig sértettem egy olyan embert, akinek nagyon sokat köszönhetek, és akit szándékosan sosem bántanék meg. Komolyan vett egy olyan mondatot, amit csak viccnek szántam, és ma nem szólt hozzám. Vágni lehetett a levegőt, amit a többiek azonnal észre is vettek. Hiába kértem bocsánatot, nem fogadta el. Iszonyat rosszul érzem magam, és nem tudom mit tehetnék.
Hogy a “szerelemről” is essen néhány szó. Volt két randim egy vándor madárral, aki évekre eltűnik, majd jelentkezik. Mostanáig. Találkoztunk, de már ez előtt éreztem, hogy rajong értem. Nem tudom miért, hiszen nem is ismert. Ez megijesztett, de azt mondták a pasiknak rajongani kell… igen, de mire? Na mindegy. Találkoztunk. Megsétáltattam, minden baja volt. Pedig ő sportember! Meghívott vacsorázni egy olyan helyre, amit én nem engedhetek meg magamnak, ő pedig igen, annak ellenére, hogy nem dolgozik. Nem akartam elfogadni, de megsérteni sem, ezért vacsoráztunk. Következő nap szünet, harmad nap ismét séta. A helyet megint ő választotta, persze mondta, hogy ha van jobb ötletem mehetünk oda is. Nem volt. Egyszer szóvá tette, hogy nem azt várja el, hogy ölelgessem, de közelebb is mehetnék hozzá. Ekkor megpedzettem, hogy tartok tőle ő többet vár tőlem két randi után, mint amit adni tudok, de úgy érzem, hogy később sem fogom azt érezni iránta amit szeretnék. Levágott egy olyan kortes beszédet maga mellett, hogy öröm volt hallgatni. Mint ahogy azt is, hogy miért vörös a hajam,soha nem volt hosszú, miért van szemüvegem? Nem is akart megváltoztatni rögtön az első találkozáskor ugye? Elmesélte, hogy mennyire romantikus, hogy fontosak neki az emberi értékek, hogy nem szeret megbántani másokat… Mikor meghallotta, hogy a szívemre szeretnék hallgatni és nem az eszemre, mert ha azt tenném, akkor ő lenne az ideális férfi, aki soha nem bántana meg, lesné minden kívánságomat, és aki mellett biztonságban érezném magam, akkor gondolkodás nélkül őt választanám, de a szívem mást diktál. Utána hazahozott, hiába mondtam, hogy látom, hogy megbántottam, hazamegyek busszal, azt hajtogatta, hogy nem tudna haragudni rám soha. Majd bevallotta, hogy először nem voltam az esete, aztán igen. Felajánlotta, hogy ha valami bajom van, szívesen segít, tudom a számát…..(soha nem hívtam volna fel) és örül, hogy megismert. Ma kaptam egy levelet, hogy megérdemlem az érzelmi nyomoromat, mennyire megaláztam, és ha meglátom az utcán térjek át a másik oldalra. Végül is igaza van, ki kellett volna használnom, majd akkor közölni vele a dolgokat, ha már annyira belém habarodott, hogy a szakítás tönkre teszi.
Ez a hülyeség mégsem viselt meg annyira, mint az első….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: