:-)

Megvolt a nagy találkozó. Igyekeztem jól érezni magam, és azt hiszem sikerült. Lehetett volna jobb is, de nem vagyok telhetetlen. Azt hiszem senki újjal nem találkoztam, mindenkit ismertem valamilyen szinten. Mindenkire emlékeztem, bár az én emlékezetem koránt sem tökéletes, hiszen sok mindent törölt az agyam, ami gyerekkoromban történt velem. Ne kérdezzétek miért, mert én sem tudom, de így van. Rájuk azonban valamilyen szinten emlékeztem.

Leült mellém beszélgetni a szervező. Nem ismer, hiszen messze lakunk egymástól és régen nem is találkoztunk, de furcsa módon tudta milyen vagyok. Ontotta a tanácsokat, amiket én is tudok, az eszemmel, de mivel nem olyan vagyok, amilyennek lennem kellene, igen nehéz a tanácsok kivitelezése. Na, ez elég zavarosra sikeredett. A lényeg annyi, hogy legyek “rossz”. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy menjek lopni, csalni, verekedni. Pusztán annyit, hogy a csendes és becsületes emberek a mai világban nem érvényesülnek, ezért hallassam a hangom. Változtassak, mozogjak, és ne hagyjam magam.

Néhány nappal később valami hasonló lelki fröccsöt kaptam, pedig az illető nem is tudott mi is zajlott le azon a családi összejövetelen. 🙂 Szeretek vele beszélgetni, és ha sokáig nem történik ez meg, akkor már hiányzik. Pedig nem lenne kötelessége ápolgatnia a lelkem, mégis ezt  teszi. Magában valamiért eltökélte, hogy megváltoztat, és kitartóan próbálkozik, én meg valamilyen szinten ellenállok. Nehezen változom, ez a hibám, de ha van ki lökdös, akkor könnyebb. És ő pontosan ezt teszi. Segít, ahol tud, meghallgat, tanácsokat osztogat. Mesélt magáról is, hogy ő is ilyen volt mint én, aztán teljesen más lett. Olyan lett, amilyen én is lenni szeretnék, vagy legalább is valami hasonló. Élvezi az életet, annyi pasit bolondít magába, amennyit nem szégyell, és ezt élvezi. .-) Ott csillog a huncutság a szemében. 🙂 Nekem nem vágyam, hogy rajongjanak értem, mert mint korábban már azt hiszem írtam, nem tudnék vele mit kezdeni, csak egy valaki lenne, aki megdobogtatja a szívem. De tudom egyszer találkozom azzal a valakivel, addig is jól el vagyok magamban, és keresem az élet szépségeit.

Meséltem neki az itthoni helyzetről is, ő az egyetlen, persze rajtatok kívül, akivel megoszthatom mi zajlik bennem. Azt tanácsolta beszélgessek anyával, és mondjam meg neki, hogy mellette állok, és segítek amiben tudok. Mivel anyával nehéz beszélgetni, mert senkivel nem teszi, pont mint én, nekem is nehéz elkezdeni a dolgot, ezért sarokba kell szorítani, ahonnan nem tud elmenekülni. A lekvár főzés elég jónak bizonyult ehhez tegnap. Nem lettem okosabb, nem tudom mit akar, tényleg válni akar e vagy csak mérgében mondta amit mondott, de szerintem ő maga sem tudja igazán. Egyik szavával üti a másikat. Tudom, hogy sok év után nehéz változtatni, de egy élete van, és nem mindegy hogy éli le azt, ami még hátra van neki. Ha a helyében lennék én már csak magamra gondolnék. Eddig velünk takarózott, hogy miattunk nem, de most már erre sem foghatja a dolgot. Már meg tudunk állni a saját lábunkon, mi már nem számítunk. Tény, hogy a házasságban a szerelemnek szeretetté kell alakulnia, de mit szeressen egy emberen, akire sosem számíthatott, akinek mindent megcsinált, mindig kiszolgálta és cserébe semmit sem kapott. Nehéz egy ilyet szeretni. Én sem tudom, pedig nekem csak az apám. Nem tudtam mit válaszolni, mikor megkaptam azt a kérdést, hogy mit szeretek benne. Egyszerűen nem tudtam mit mondani. Szörnyen hangzik, de így van. Sosem éreztem azt, hogy a gyereke lennék. Csak velünk élt, és ennyi. Tudom, hogy feltétel nélkül kellene szeretnem, hiszen az apám, és valamilyen szinten biztosan szeretem, de mégsem tudtam elmondani, hogy miért ……

Nem akarok szomorúnak tűnni, nem is vagyok az, de eddig csak panaszkodtam, vagy valami hasonló. Ma azonban sütöttem is, amit szeretek. Igaz még csak a lap van kész a sütinek, amit beviszek a kollégáimnak, de egy másik is elkészült, amit a szülinapi tortámnak hívunk. 🙂 Nem tudom nem kanállal kell e kikaparni a tortaformából, ugyanis joghurtos gyümölcsös torta, és ha a zselatin nem könyörül meg rajtunk és nem fogja össze a dolgot, akkor nem lesz más választásunk. .-) Nem baj, úgyis jó lesz…..azt hiszem.

Mama nem tud megnyugodni, mindig van valami, ami miatt idegesíti magát. Legújabban a szomszédok miatt, akik tücsköt bogarat kiabálnak rá, pedig a légynek sem tudna ártani. A szomszédok agyában van valami bibi, valakit mindig megtalálnak akire ordítozhatnak, hogy a falu apraja-nagyja hallja. Most éppen mama az. Szegény mindig őröli magát valamin. Pedig megérdemelné, hogy nyugodtan tengesse napjait. Két napig most azt hiszem boldog volt, hisz ott aludtunk nála. Szegény egyedül van, és hiába mondja, hogy jó neki úgy, tudom, hogy mindig örül, ha ott legyen szó akár csak néhány óráról, vagy napról. Neki is tudok mesélni, ős is meghallgat…szertem. .-)