2.

 Második nap szabadságom (és kísérletem, hogy ez létrejöjjön..). Elvagyok, de azt hiszem odabent jobban
érezném magam. Nem, nem vagyok munka mániás, csak ott jókat tudok
szórakozni magamon, és másokon. 🙂 Idehaza meg fagyos a hangulat, még
mindig.



Próbáltam apámnak munkát intézni nálunk, és csak egy szavamba került,
már jöhetne is. Nem lelkesedett túlzottan. Végül is tényleg jobb itthon
ülni és semmit nem csinálni, mint dolgozni… Mert van neki munkahelye,
csak éppen táppénzen tartatják…. Anya is még várna egy hónapot.
Könyörgöm, mire várnak? Még egyszer nem kérdezem meg, és nem kérem,
hogy hadd jöjjön, majd….egy hónap múlva. Akkor ugyan mi fog változni?
Azt hiszem már szó sincs válásról, vagy nem is tudom….mindegy, nem is
az én dolgom.



Tegnap vásároltam, jól a seggére csaptam egy csomó pénznek, ami kissé
ciki a mi helyzetünkben ugye, de hiába kínálom fel, nem fogadják
el….Ma meg sütöttem. Lapokat a szombati banzájra. Holnap meg
összerakjuk, és süti formája lesz a dolognak. Meg divatbemutatót
tartottam. Na jó nem, csak próbáltam kiválasztani a megfelelő ruhát,
ami jó a templomba, meg nem feszengek benne, meg pont kellően takar….
nem volt könnyű, de összejött. Tegnap az eladóval megbeszéltük, hogy
szép szép a nőies ruha, a magassarkú cipő. Máson. Mi ugyan fel nem
vennénk. 🙂 Vagyis felvenném én, csak rajtam nem úgy mutat ahogy
kellene. Nem tudom viselni. Ennyi.



Ja, és ismét vörös vagyok. Voltam már egy párszor. Volt néhány ilyen
korszakom. Aztán mindig megfogadtam, hogy nem, most meg megint igen.
Kolléganőm azt mondta vadulok, és az jó. 🙂 Azért annyira nem….csak
szolidan. 🙂