Az elmúlt hetem fárasztó volt, de élveztem. Hoztak nekem reggelit, mert
a müzli, az nem az….kaptam szoknyát….amit nem hordok, és mindenki
azt bizonygatta, hogy az alakom nőies. Pedig nem is mondtam nekik
semmit, hogy mit nem szeretek magamon. (van jó sok dolog), mert mindent
megmagyaráztak volna, miért is jó. 🙂 Annyira aranyosak. Bónuszként
pedig tegnap este láttam egy filmet egy malac képű lányról, akit
sok-sok évvel ezelőtt elátkoztak és csak akkor oldódhatott fel az átok,
ha egy hozzá hasonló elfogadja őt. Keresték a kérőket az arisztokraták
között, de mindenki megijedt tőle. Pedig csak annyi kellett, hogy
elfogadja saját magát. A másik tanulság pedig, hogy az átok csak akkor
valós, ha hiszünk benne. :-)) Az élet mindig képes megmagyarázni
mindent, és ha egyszer nem elég, akkor addig hozza a példákat, míg meg
nem érted. 🙂
A jövő héten szabin lennék, de mivel nem végeztem a dolgommal
hétfőn még bent kezdek. Főnökasszonyon kívül egyik kolléganőmre sem
számíthatok, rá meg nem akarom rátukmálni a feladatomat.
Nagyi
csak azt hajtogatja, hogy anyáék oldják meg a gondjaikat, meg békítsük
ki őket. Nem érti, hogy ez a legjobb megoldás. Nem most romlott el a
dolog kettejük között, hanem már rögtön az elején. Aztán kiválóan
alkalmazták a struccpolitikát, “a minden rendben van, közben meg a
mélyben ott a rothadás” játékot”, és most hogy anya nem bírja tovább,
javítsák meg? Mit? Soha nem volt igazi apám, csak valaki aki mellettünk
élt és szólt néhány szót, akkor is általában durván. Lehet gonoszan
hangzik, de nekem ez nem fog hiányozni. Egy tehetetlen alak, akiből
semmi nem lesz, ha magára marad, de tényleg az lenne a megoldás, hogy
anya öreg korára éljen mellette, szótlanságban, szolgálja ki, hogy
tönkre ne menjen, miközben eddigi életében is ezt tette és cserébe nem
kapott semmit? Nem tudok okos lenni… és nem is akarok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: